Az elektromágneses indukciós fűtés elve

Az elektromágneses indukciós fűtés elve

1831-ben Michael Faraday felfedezte az elektromágneses indukciós fűtést. Az alap az indukciós fűtés elve Faraday felfedezésének egy alkalmazott formája. Az a tény, hogy az áramkörön átfolyó váltóáram befolyásolja a közelében található másodlagos áramkör mágneses mozgását. Az áram ingadozása a primer áramkörben megadta a választ arra, hogyan keletkezik titokzatos áram a szomszédos szekunder körben. Faraday felfedezése elektromos motorok, generátorok, transzformátorok és vezeték nélküli kommunikációs eszközök kifejlesztéséhez vezetett. Alkalmazása azonban nem volt hibátlan. Az indukciós fűtési folyamat során fellépő hőveszteség súlyos fejfájás volt, amely aláásta a rendszer általános működését. A kutatók a hőveszteség minimalizálására törekedtek a motor vagy a transzformátor belsejében elhelyezett mágneses keretek laminálásával.
Az elektromágneses indukció során fellépő hőveszteség ennek a törvénynek a alkalmazásával produktív hőenergiává alakítható egy elektromos fűtőrendszerben. Sok iparág profitált ebből az új áttörésből az indukciós fűtés bevezetésével.